Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Természeti viszonyok


Panyola talaja, növény- és állatvilága

A régi kanyargós Szamos és Tisza folyó mentén az áradások és a kiöntések alkalmával szállított, majd lerakott hordalékokból jó termőképességű öntéstalajok alakultak ki. Ezek ásványi anyagokban, főként káliumban gazdag, de nitrogénben, foszforban és humuszban szegény jó szerkezetű talajok, míg a Túr melléke rossz vízáteresztő, tömör, agyagos. Az erdők helyén művelésbe fogott mocsári erdőtalajú területeken csak növelt adatú tápanyag-utánpótlással lehet magasabb termésátlagokat elérni. A belvízelvezető csatornák kiépítése is növelte a művelhető területeket.

Növényvilága a folyók által biztosított vízbőség következtében gazdag volt. Az erdőknek meghatározó szerepe volt az itt letelepedett vagy csak a szállásokon ideiglenesen tartózkodó emberek életében. Az erdőállomány összefüggő területet alkotott a torkolatvidéken. A mocsári tölgy és szil mellett gyertyán, éger, fűz és nyár volt jelentős.

Nagyításhoz kattintson a képre
Fotó: Lázár Zsolt

Fotó: Lázár Zsolt

Erdőmaradványokban ma is megvannak, de egyedszámuk csökken. Az aljnövényzet zömét a kökény, a galagonya, veresgyűrű, kecskerágó alkotja. Kedvező időjárás esetén gombák sokasága teríti a talajt. A vízállásos rétek növényei a szálfüvek és sásféleségek. A folyók mentén a ligeterdők fehér és szürke nyárfáinak, füzeinek magasba törő sűrű vonulata jelezte és jelzi ma is. Nem őshonos a kőris és a kanadai nyár, de ültetvényekben ez utóbbi uralkodó, annak ellenére, hogy a tájvédők tiltják a telepítését. A termelőszövetkezet és a vízügy által szervezett gyakoribb irtások következtében az évszázados faóriások napjainkra eltűntek, leszűkítve ezzel az itt fészkelő és ritka madarak életterét is. A Szamos és Tisza partjain gyakori a bodza, termése évtizedek óta értékes és keresett ipari segédanyag. A dió, a szilva nem csak ültetve, hanem ligetszerűen, vadon is nőtt és termett. A vadkörte, vadalma az erdőkben, fasorokban vagy legelőn hagyásfaként gyakori volt. A réteken a Szatmári-síkságon előforduló növények többsége is megtalálható.

Az állatvilág sokszínűségét a terület és a környező táj változatossága alakította és alakítja ma is.


A dédapák által előadott farkas támadások a kiterjedt erdők, a mocsári élővilág képét is felidézik bennünk, és ha nem is ők, hanem az ő dédapjuk volt is a főszereplő, farkast láthatott itt. Az emlősök közül az őz, nyúl, borz, róka, vidra, nyest, menyét, ürge, pocok és egérfajok mindig is jelen voltak, sőt utóbbiak inváziószerűen nagy károkat okoztak a mezőgazdasági területeken. Vaddisznók a szomszédos beregi részről járnak át, de egyedi példányokkal egész évben találkoznak a vadászok. A mezőgazdasági területeken, főként a nagyobb kukoricatáblákon zavartalanul élnek egész nyáron át.

A folyók és az állóvizek, a zsombékos rétek a vízi- és gázlómadaraknak biztosítottak eleséget. Szürke gémek, vadréce fajok nagyobb számban tanyáznak ma is a vizek közelében és kiskócsaggal is találkozhatunk. Régebben a náddal vagy sással fedett háztetőkön, színek tetejében több gólyapár költözött, ma mindössze két pár hűséges a faluhoz. A kiszáradó határban a mezőgazdasági gépek nyomában vagy mellette keresnek élelmet.

Nagyításhoz kattintson a képre
Fotó: Lázár Zsolt

Fotó: Lázár Zsolt

Említésre méltó a Szamosvégén lakó Borbás Lászlóék gólyapárja. Közel harminc évig ragaszkodtak a környezethez, annak ellenére, hogy első és második fészkükről tetőátépítések miatt eltanácsolták. Majd elfogadták a szomszéd napközi udvarán felkínált mesterséges fészket, még a gyerekzsivaj sem zavarta őket. Az énekesmadár-fajok zenéjétől hangosak a tavaszi erdők, a vízpartok. Fülemüle, kakukk, cinegék, vadgerle, aranymálinkó (sárgarigó) hallatják hangjukat. A nádi rigó és a nádi poszáta népes serege mára eltűnt, életterük a nádasok kiégetésével, felszántásával megszűnt. A belterületi kertekben több pár búbosbanka és harkály hangoskodik tavaszi nászuk idején. Egyre kevesebb a ragadozó madár, miután az 1960-as évektől a nagy fairtásokkal fészkelő helyük megcsappant. Azóta varjútelep a környéken sincs, pedig hozzátartozott a határhoz, a folyóparti nyárfásokhoz. Télen a volt termelőszövetkezeti telepeket "külföldi varjúcsapatok" látogatják. Vízisikló, erdei sikló és a teknős jellemző állatai voltak a tájnak, mára ritkaságszámba mennek.



Éghajlati tényezők

A Szatmári-síkság a Pécely-féle klímabeosztás (1985) szerint a mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz éghajlati körzetbe tartozik (hűvös nyár, hideg tél). A Napból érkező sugárzó energia mennyisége 4400-4600 MJ/m2, az országos átlaggal azonos. Napsütéses órák száma 2050-2100 óra/év. Évi középhőmérséklet 9,5 °C. Az évi csapadékösszeg településünkön 650 mm körüli, igen szeszélyes időbeli elosztásban. Gyakoriak a jégveréssel párosuló zivatarok, komoly károkat okozva a mezőgazdaságnak. 1980-ban a jég Mezővég utcai lakóépületeket rongált meg, de a település határának északi részein máskor is gyakorta átvonult. Idősebb emberek megfigyeléseire alapozva majdnem jégmentes sávokról is tudnak.
Hazánk egyik legszelesebb vidékén lakunk, ahol az Erdős-Kárpátok alacsony hágóin beáramló északi szelek jellemzők.


A község vízrajza, árvizek

A TISZA

A Tisza Magyarország második legnagyobb folyója. Nevének eredetén régóta vitáznak, talán azt jelentheti, hogy sáros, iszapos, amiben az indoeurópai eredetű olvaszt ige rejlik. A Tiszáról tudomásunk szerint Plinius római tudós írt először kétezer esztendeje (nevét Parsius, Pthirus, Pathissus, Tigas, Tisianus, Tysa formában; a latin nyelvű magyar krónikákban pedig Tisia, Tysia-ként említették). A folyó hajdan szeszélyesen kanyargózott, épített és rombolt, hiszen a szél mellett ő volt a legnagyobb úr. Így formálta az alföldet. Az áldásaiból élő, haragjától rettegő nép pedig így mesélt róla: "Már meg volt teremtve a világon minden hegy és folyó, csak a Tisza állott nagy búsa az Úr zsámolyánál. Jézus Krisztus igazította el a dolgát. Aranyos ekét kerített, szamarat fogott elébe és mondta a Tiszának, hogy csak menjen utána a barázdában. De a szamár éhes volt, kapkodott a szanaszét heverő finom cötkényekhez (szamárkórókhoz), nem haladt egyenesen, hanem rángatta az ekét. Amiért girbe - gurbán haladt, lett csivirgős - csavargós a Tisza folyása."

A Tisza a Kárpát - medence keleti felének a vizeit gyűjti össze és vezeti le; a 157 200 négyzetkilométeres teljes vízgyűjtő területének nagyobb része Ukrajna és Románia területén van, Magyarország területére 27 százaléka, 42 286 négyzetkilométer jut. A folyó forrása 1680 méter magasban, a Magyar - havasok tövében, a mai Ukrajna területén található. Az égbe nyúló fenyőfák között kis vízerecskeként siet lefelé a bércekből a Fekete Tisza; Európa földrajzi középpontjától néhány kilométerre, Rahónál egyesül a Fehér Tiszával és megszületik a Tisza, amelynek főbb mellékfolyói a magyar határig a Visó, az Iza, a Tarac, a Talabor és a Nagyág. A folyó a hegyekben még ifjonti hévvel, nagy köveket görgetve vágtat, Husztnál több ágra szakad.

A magyarországi Tiszabecs és a kárpát ukrajnai Borsova patak torkolata között már szelídebb, mert az esése kisebb, de még erősen sodor. Ez a szakasza átmeneti jellegű, míg Vásárosnaménytól lefelé síksági: vize "megszőkül" a homokos hordaléktól, egyre ballagósabb és tespedősebb, ám azután öregszik igazi alföldi folyóvá, miután Tiszadobnál kilép a megyéből és szétterül a tágas rónán. A Tisza hossza a Fekete - Tisza eredetétől a dunai torkolatáig (Titelig) jelenleg 946 km, de hajdan 1419 km hosszúságban kanyargózott. A meder befogadóképessége kicsi, a síkságra zúduló árvizek ezért szétterülnek és a folyó az ember szabályozó tevékenysége nélkül hónapokig víz alatt tartaná árterét, mint hajdan. A széles síkságon a vizek a vízzáró talajba még beszivárogni sem tudtak, bőséggel táplálták a mocsarakat, lápokat, ingoványokat; a posványokat pedig csak a nyári nap heve tűntette el. Ezért már a legrégibb történeti leírások a Tisza völgyét árvízjárta, közlekedésre alkalmatlan vidékként említik.

Móricz Zsigmond a Tisza mentén lakó nép életét meghatározó folyó XIX. század végi természeti bőségét örökítette meg a "Ficfás Tiszaháton, ahol gyermek voltam" című írásában: "...Hát a Tisza, az volt a mi falunknak a külön, keleti bálványimádás korából itt maradt főistene. A Tisza. Minden a Tisza volt. Ott egy félóráig nem tudtak beszélni, hogy a Tisza szóba ne kerüljön. A Tisza volt, amit szerettek és amitől féltek. A Tisza volt, ami elvitte a keserves kis vant, és ami rettenetes sok örömet és hasznot hozott... Tisza nélkül egy napig se tudtak élni, mert a Tisza vizét itták. Cserépkorsóval jártak a lányok a Tiszára, s hozták a szép szőke vizet. Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Vágyik is. Aztán a Tiszából hozták a halat. Szerettük... A csík, a cigányhal, a csuka, a harcsa, ezek csak fokozatai az életörömnek. A sulyom, a kökény a vackor meg a csipkebogyó; a som, a gömbölyű szilva, a ficfaalma, jaj, minél szegényebb és szerényebb erdei, pusztai termék; a gomba, a málna a méz legteteje mindennek, a friss lépes méz, amiért ki kell füstölni egy egész köpű méhet, s még az ember nyelvét is megszúrja egy - egy méh... Hát ezek a legnagyobb csodák és élvezetek..."


A SZAMOS

A Szamost, a Tisza bal oldali mellékfolyóját, "fluvius Zombus" - nak nevezte Anonymus, a római korban Samumként említették; a nevének jelentését sajnos, nem ismerjük. A romániai Désnél összeolvadó Nagy- és Kis Szamosból (ez utóbbi a bihari hegyekben egyesülő Hideg- és Meleg Szamos neve) ered. A folyó jelenlegi hossza a torkolattól a Meleg Szamos eredetéig 465 km, a magyar szakasz hossza 51,5 km. A Szamosba a hegyvidéken számtalan apró patak és forrás, de a síkságon már csak néhány apró vízér torkollik. A Szamos három jellegzetes folyószakasza közül a legfelső, a nagy esésű hegyvidéki szakasz a romániai Sikárlóig tart, itt éri el az alföldet. A Kis - Sikárló és Csenger közötti középső szakaszon szabályozottnak mondható mederben folyik, sok kavicsot görget magával, Csengernél viszont már inkább durva homokot hord.



A Szamos a víztömeg és a hordaléktömeg arányát tekintve az ország leghordalékosabb folyója. A felső folyószakaszról szállított agyagos, márgás hordaléktól a legkisebb vízszintemelkedésnél is szinte sárgásbarna, zavaros lesz a vize.


A TÚR

"Vígan laktanak ők rohanó Tisza mellett, s hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr."
(Kölcsei Ferenc)

A Túr nevét az ősszláv őstulok főnévből kialakult ("őstulok patakja" jelentésű) szóból származtatják. A folyó az erdélyi Avas - hegységben, Avasfelsőfalu község határában ered. Nyugati irányba tartva éri el a Szatmári - síkságot. Magyar területre még elég nagy eséssel érkezik, erősen kavicsos hordaléka csak Kishodos - Tisztaberek községeknél változik homokos hordalékká. A folyó a szabályozás előtti eredeti állapotában rendkívül sűrű kanyarokkal tarkított folyással Olcsvaapáti mellett érte el a Tiszát. Nagyar község mellett régebben egy ág jobb felé elszakadva közvetlenül jutott el a Tiszába (ezt örökítette meg Petőfi Sándor: A Tisza c. versében). A Túr medrének hossza az eredettől a Tiszába való beömlésig 146,5 km volt. A sonkádi osztómű és a korábbi tiszai torkolat közötti 62 kilométeres meder ma már belvíz főcsatornaként és vízkiviteli lehetőségként van számon tartva. A folyó öreg medrének nem kedvezett az újszerű szabályozás, hosszú távon víz és rang nélkül maradt.

A folyó története egybefonódik a szatmári emberek mindenkori életével. A Túr menti Panyola lakói valamikor itták a folyó vizét, és halásztak benne. Ott mosták a ruhaneműt, a kendert, és fürödtek is a Túrban. Bővizű kacskaringós medre gazdag halállománnyal vonzotta a horgászokat, partjain rágcsálók és vadak sokasága talált menedéket, életet adó és éltető folyó volt a Túr. A több mint száz évvel ezelőtt megindult szabályozási munkák jelentősen megváltoztatták a folyó arculatát. Az 1990 -es évek elején még bőven volt víz a Túrban, olyannyira, hogy gyakran havonta elöntötte a környéket. A folyó kegyetlen volt ilyenkor, elárasította a falvakat és feldúlta az emberek életét. Előfordult, hogy csónakból ollóval kellett levágni a búzakalászokat, és csónakba fogott ökrökkel kellett közlekedni az egykori szekérutakon.


"Jön az árvíz!" - Széles Gyula gondolatai

Abban a reményben, hogy az itt élő utódainknak nem lesz részük ilyenféle "élményben", krónikaszerűen leírom az 1970-es árvíz néhány napjának eseményeit, ahogy megéltük:

május 14. csütörtök


Mint máskor, folyik az élet, végzik a tavaszi munkát és készülnek pünkösdöt ünnepelni. A termelőszövetkezet földterületén már a kapálást szervezik. Az 1000-1200 négyszögöles háztáji elvetéséből két napra való volna, ha közben az eső nem akadályozná a munkát. Sajnos lopni kell az időt!
A község vezetőinek - különösen a tanácselnöknek - legfőbb gondja, hogy községünk a felszabadulás negyedszázados évfordulójára hirdetett "Szép falu" mozgalomban első helyre kerüljön. A tsz elnökének a falu gazdagabbá tétele miatt van kevés nyugodt éjszakája.
Még az iskolásoknak is megvannak a maguk gondjai: Ki lesz az első a járási sportversenyen? Milyen lesz a 8. osztály ballagása? Mikor fejezzük be a tanévet?
E tanév bővelkedik eseményekben: népszámlálás, influenzajárvány, 25 és 100 éves évfordulók miatt szünet. A gazdasági év jól indul. Normális tavaszodás sok esővel, hűvös, borús napokkal, pl. április végéig borús, csapadékos. Hasonló május eleje is. Nálunk is sok, de a Kárpátokban még több csapadék hullik.
A Vízügyi Igazgatóság riasztja egységeit, honvédségi szállító járműveket kérnek, megérkezésük után munkához is látnak. Délután sok csodálkozója akad a mindent elsodró és gyorsan emelkedő szennyes áradatnak a Szamos töltésénél. Estére kétségbeesett emberek, csodálkozó fiatalok és izguló gyerekek lepik el az utcát. Délután a Tanácsházán szervezik az árvízvédelmi szolgálatot, amelynek feladata a lakosság mozgósítása.

Nagyításhoz kattintson a képre
Olcsvaapáti - Panyola Szamos töltés tehéncsorda

Olcsvaapáti - Panyola Szamos töltés tehéncsorda

Estére már a falu munkabíró férfiai homokot hordanak a gépjárművekkel, hogy szükség esetén kéznél legyen. Este 21 óra. Mozog a falu lakossága, a 12-14 éves fiúk, fiatalok homokzsákokat töltenek, lapátolnak. Az asszonyok sápítoznak, csomagolnak. A férfiak lapáttal, ásóval, viharlámpával és zseblámpával a kézben csoportosan járják a Szamos - töltést, hogy a veszélyeztetett helyeken beavatkozzanak. Szükség is van rá, mert az óránkénti 10 cm - es emelkedés mellett, míg a Tóvég felőli részen 50 - 60 cm - re áll a víz a töltéskorona szintjétől, addig a Mezővég felőli részen csak 20 - 25 cm. Kérsemjén - Panyola közt a Tóbéli - dűlőnél már ennyi különbség sincs. Gyors beavatkozás, homokzsákok, földelés. Lassul az áradás, de itt már az első sor homokzsákjai tartják.

május 15. péntek


Éjfél után két óra, gyengül az áradás, fél háromtól szemmel látható gyors apadás. Mindenkiben a kétely, ez sem megnyugtató jel, s valóban, Nábrádnál a Szamos átlépi és át is szakítja a gátat. A faluban az izgalom cseppet sem kisebb. A gyerekeket, öregeket az iskolákba gyűjtik, reggel azonban ki - ki hazamegy. A pillanatnyi veszély elmúlik, de ami történik, újabb veszély forrása: a Túr felől lesz baj!
Reggel már megkezdik a tsz központ kiürítését. A szép állatállomány minden darabját sikerül a belterületre terelni. Megkezdődik a védekezés a Túr vize ellen. A Ragya árkán (töltésén) zárjuk el az átvágásokat, átjárókat. Nincs nyugalom! A falu Rákóczi utca felőli végén gépek dolgoznak, emelik a töltést. A veszély nő!

Nagyításhoz kattintson a képre
Pálinkafőzde

Pálinkafőzde

A hivatalsegéd dobolással adja tudtul, hogy idősek, gyerekek, betegek kétnapi élelemmel a rendelkezésre álló kétéltű járműveken és helikoptereken meneküljenek. Különösen éjjel a szünet nélküli dobolással idegőrlő állapot áll elő. Az emberek tanácstalanok!

május 16. szombat


Hajnal. Kemény, pihenés nélküli éjszakák.
A Rákóczi utca, Dózsa György utca végveszélyben, a nedves, átázott töltésben megkeresi a víz az utat. Van olyan ember - Koncz Mihály -, aki néhányadmagával, 50 - 60 méteres, igen veszélyes szakaszon szakértelemmel védekezik. A lakosságot telepítik, 26 - 30-as csoportokban, 15 fordulóval helikopter viszi a távozni akarókat a sportpályáról.
Egész nap a Kismező árka töltésének megerősítése és meghosszabbítása folyik, s ez tart, míg homokzsák áll rendelkezésre. Mindenki adja a zsákokat, a homokot az előző évben alagcsövezett utcai árokról is felássák, de emelik a töltést, ameddig lehet. A víz csak emelkedik! Emberfeletti küzdelem, már 160 cm magas a gát földből és homokzsákokból. Este 10 órakor a víz átlépi ezt is, és Csonkavég irányába zúdul befelé, maga előtt mossa a kisebb melléképületeket. Nincs menekvés!

Nagyításhoz kattintson a képre
Mezővég utca

Mezővég utca

Recsegnek, ropognak a volt Újsor házai és Tóvég masszívnak látszó épületei. A Kismezőn előretörve az ár a temető felől elönti Mezővéget. Menekül a falu női és férfi lakossága is!

május 17. pünkösdvasárnap


Rohan az ár, délutánig elönti a falut, csak a magasabban fekvő Szamosvég utca és a templom környékének házai, udvarrészei, és a kövesút marad ki a vízből, a Szabó Miklós hídjától a Széles Gyula hídjáig. Ide menekül a lakosság itt maradt része, mintegy 250 ember. Vannak, akik a jól megépített takarmányos színek padlására rendezkednek be.

Nagyításhoz kattintson a képre
Bódor Lajos háza

Bódor Lajos háza


május 18. hétfő


Hajnalban megnyitják a Túr zsilipjét Olcsvaapátinál és már - mérhetően - megáll az áradás, de még nem apad.

Nagyításhoz kattintson a képre
Koncz lakás

Koncz lakás


május 19. kedd


Műszaki katonák hajnalban kirobbantják a Tisza - töltést Olcsvaapátinál a kis - tiszai rév és a zsilip között. Megindul a lassú apadás. Az emberek reménykednek annak ellenére, hogy a házak, melléképületek egyre - másra dőlnek össze, közfalak leszakadnak. Akad ember, aki csak most megy el. Az apadás folyamatos, a tanácstalanság nő, az indulatok kitörnek.

Nagyításhoz kattintson a képre
Olcsvaapáti-Panyola Szamos töltés tehénállomány

Olcsvaapáti-Panyola Szamos töltés tehénállomány

A közös és háztáji állatok a Szamos - töltésen találnak menedéket, összevágva, leborotválva az egyáltalán lecsíphető növényzetet, az elérhető faágakat. A Szamos gyors apadása után az ártéri fák kérgét, lombját is leeszik, a központban a fenyőfák ágait kopaszítják le. Még e napon a tsz brigádvezetői - mivel más felelős személy nincs - a raktárból sertéstápot hoznak ki, és a száraz kövesúton végigszórják. Ezt eszik a jószágok, és az árokból isznak rá.

május 20. szerda


A honvédség kétéltű járművekkel 200 mázsa tápot hoz Szamosszeg felől, melyből bizottság jelenlétében 1 - 1 zsákkal juttat a gazdáknak. Még aznap a tsz elnöke is megjelenik, a legfontosabb intézkedései: takarmányt szerez, legelőt bérel az állatállomány megmentésére. Lassan megindul az élet, de ez már az újjáépítés története.

Nagyításhoz kattintson a képre
Mezővég árvíz után

Mezővég árvíz után
Széles Gyula



Megosztás: