Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Szamosháti farsang

"A Magyar Filmgyártó Vállalat egész estét betöltő film összeállítását tervezi a ma még élő magyar népszokásokból. A filmnovella szerint, amelyet Kiss Károly készített, a film nem a kuriózumokat keresi, hanem a néprajztudomány és a szociográfia korszerű eredményeit felhasználva a szokásban megnyilatkozó emberi magatartást, az élethez, munkához és a halálhoz fűződő hagyományt kívánja megmutatni. A törekvés az, hogy a lehető legteljesebb hűséggel és hitelességgel mutassák be a szokásokat. Ezért az egyes jeleneteket a helyszínen, a szokás funkcionálásának a helyén veszik fel. A film rendezője - a néphagyományok iránti rajongásáról ismert Basilides Ábris - kifejtette, hogy a szokások bemutatásának folyamatába nem kíván beavatkozni. A rendező munkája főleg az egyes szokások megfelelő összekötésére, a hagyomány mögött húzódó örök emberi gondolatok és érzések kifejezésére összpontosul. Örömmel kell tehát a néprajz szakembereinek is üdvözölni ezt a vállalkozást, amely ma még szinte felbecsülhetetlen értéket nyújt a tudományos kutatás és az utókor számára.

A készülő film első felvételeire - a farsangi játékok bemutatására - a Szatmár megyei Panyolán került sor. A filmezés ideje alatt - 1965. február 19-23. között - igen tanulságos észrevételeket tehettem, s olyan jelenségekre figyelhettem fel, amelyek hasznos adalékul szolgálhattak a népi színjáték kutatói számára.

A játékok bemutatását alapos szervezés, felkészülés és tanulás előzte meg. Ennek a munkának az irányítója Szabó Gusztáv parasztember volt. Szabó Gusztáv kiváló játékos és organizátor. Az ő jelenléte, paraszttársaira ható erős egyénisége nélkül aligha sikerült volna a játékok filmezése. Az egyéniség szerepét azért hangsúlyozzuk itt, mert a farsangi játékok lassan elvesztik jelentőségüket.

A fonók, ahol a játékok bemutatásra kerültek, lényegében eltűntek. Szervezőre, jó organizátorra akkor is szükség volt, amikor a játékok eleven funkcionálásáról beszéltünk. A farsangolás hagyományában mintegy 8-10 évvel ezelőtt erős bomlás indult meg. És így a felelevenítésben különösen nagy jelentősége volt Szabó Gusztáv személyének, aki egy évtizeddel ezelőtt is a játékok fő organizátoraként szerepelt. Megfigyelhettem, hogy a farsangi játékokról írott munkánk (Műveltség és Hagyomány, IV), - amelyből néhány példány forog a faluban - a hagyomány felelevenítését, az újratanulást nagymértékben elősegítette.

A panyolai játékosok büszkék arra, hogy tanulmányunkban név szerint szerepelnek és a filmezéshez való előkészületűkben ez a körülmény nem kis mértékben játszott szerepet. Játékismeretük és előadói tehetségük biztos tudatával álltak a felvevőgép lencséje elé, amely a nagy nyilvánosságot sejtette számukra.

Figyelemre méltó az, hogy egy-két kivételtől eltekintve, nős emberek mutatták be a játékokat. Az utánuk következő generáció - a mostani legények - a farsangolásban már csak kis mértékben vettek részt, főleg mint nézők szerepeltek. A felelevenítéshez tehát feltétlenül szükség volt a régi játszóközösségre. A játékok mély hagyományára, a falu közösségében betöltött funkciójára mutat az is pl., hogy az asszonyok nem ellenezték férjeik részvételét a játékok bemutatásában. A falu közössége úgyszintén örömmel csatlakozott a játékok felelevenítése mellé. Meggyőződésünk, hogy Panyolán a farsangi játékok az egész közösség hagyományának eleven részei voltak, amelyekhez a közösség tagjai pszichikailag egyöntetűen hozzáigazodtak. Olyan közösségről beszélhetünk itt, amelyben a népi színjátszás a szó eredeti értelmében fellelhető.

A következő játékok kerültek bemutatásra: betyár-, halottas-, gólya-, medve-, kecske-, lovas - és szitás - farsangos.

A játékos kedv olyan elementárisan tört fel a szereplőkből, hogy a fonóba lépés pillanatától kezdve számukra mintha csak jelen sem lettek volna a filmezők, a felvevőgép, az erős fényt ontó reflektorok. Szerepüket a legteljesebb mértékben átélték és játszották. A hagyományos játékmenethez nem toldottak s abból semmit el nem engedtek. Jól megmutatkozott ez már az öltözködésükben, a játékhoz való felkészülésükben, maszkírozásukban.

A betyárfarsangolóban a betyárok sarkantyút viselnek. A faluban nem volt sarkantyú és bár előre megmondták a szereplőknek, hogy a csizmájuk sarka egyáltalán nem látszik majd a filmen, ők mégis ragaszkodtak a sarkantyúhoz. Számukra a szerep, a hagyományokhoz való igazodás, a formában és mozdulatokban megszokott játék pontos eljátszása volt a fontos, amihez a sarkantyú is hozzátartozik, akár látszik a filmen, akár nem. A játékos számára - akárcsak egy színész számára - nagyon fontos, hogy minden tökéletes rendben legyen. Ez pszichikailag döntő és lényegesen befolyásolja a játék menetét.

Megfigyelhető volt ez a medve - farsangolónál is. A gazdasszony nem engedte, hogy a medve az ágy alá bújjon. A játékos ez ellen felháborodottan tiltakozott, hiszen a medve - játék nagy jelenete elé komoly akadály gördült. A rendező, aki nem tudta, miért a tiltakozás, hosszasan kérlelte a gazdasszonyt, engedje meg, hogy a medve az ágy alá bújjon. Csak amikor az ágy a levegőbe emelkedett és szétesett, akkor értette meg, hogy a medvejáték ebben a jelenetben éri el csúcspontját: a féktelen erő és indulat levezetődését.

A farsangi játék repertoár a panyolai közösségben szinte kimeríthetetlen. Egyáltalán nem túlzott az a játékos, aki azt mondta, hogy akár egy hónapig is filmezhetnénk, ők mindig újabb és újabb játékot mutatnának be. Meggyőződhettünk arról, hogy nemcsak a nagy hagyományra mutató, archaikusnak mondható játékok bemutatásával nem merül ki a repertoárjuk, hanem - mint ahol jelen vannak az alkotásra ösztönző erők - az ötletek, az elképzelések kifogyhatatlanságáról tettek bizonyságot. Az új ötletet szinte az egyik óráról a másikra képesek megvalósítani. Idevonatkozóan olyan példát említhetek, amelyben a játékosok komoly alkotó képessége, tehetsége méltóképpen bebizonyosodott előttünk.

A filmfelvétel, annak technikai formája teljesen ismeretlen volt a játékosok számára. Nagy élményt jelentett nekik a technikai előkészülés, a rendező, az operatőr, a hangmérnök és a világosítók tevékenysége. Mint minden filmezésnél, itt is különböző problémák adódtak elő: vagy a fény nem volt megfelelő, vagy a hangfelvétel nem sikerült, vagy a képfelvétellel volt baj, vagy valaki a gépbe figyelt stb. Ilyenkor a rendező, operatőr bosszankodott, különböző megjegyzéseket tett, fejét fogdosta stb.

Mindezeket a játékosok jól megfigyelték és olyan élénken reagáltak rá, hogy a felvételek utolsó napján leültettek bennünket a fonólányok közé, mondván, hogy most olyan játék következik, amelyet első alkalommal mutatnak be. Nagy meglepetésünkre a filmezést jelenítették meg, a filmezőket karikírozták ki. Már a filmes - farsangos (ahogy ők az újabb játékukat elnevezték) kellékei is ragyogó ötletről tettek bizonyságot.

Az operatőrt alakító játékosnál disznóperzselő gép volt, amelynek hosszúkás, cső alakú nyílása van, az oldalára szerelt kézzel hajtható kerékkel. A filmfelvevő gépnek ez a játékbeli utánzata már önmagában is mosolyt fakasztott a nézőkből. A bambusznádra szerelt és a szereplők fölé benyújtott mikrofont a következőképpen utánozták: hosszú napraforgószár végébe egy villanyégőt dugtak, s onnan egy zsinórt vezetek el. A reflektorokat pedig fazékkal helyettesítették. A karikírozott személyeket külsejükben is hűen igyekeztek utánozni. Pl. a rendezőt a jellegzetes karimás svájci sapkával, a fővilágosítót kajla kalapjával, valamint a rájuk jellemző hanggal.

Jelenetük érdekességét azonban nemcsak a külsőség, a forma nyújtotta. A játék menetében különösebb összefüggés nem volt, mint ahogy az ábrázolandó eseményben sem lehetett ezt megfigyelni. Az alakoskodó "rendező" utasításokat adott, s ha valami miatt az "operatőr" többször megállt: "Sanyikám, megőrülök miért nem jó?" és azután szívből kacagott, - mint ahogy a valódi rendező tette mindig a játékok bemutatása során és amiért nagyon meg is szerették őt, mert érezték, hogy egy megértő, a játékukban feloldó ember figyeli őket. A rendezőt bemutató szereplő játékában a karikírozás élében is a jó, a mindenkihez kedves, megszeretett ember alakját igyekezett mintázni, teljes sikerrel. Az operatőr alakjában - a valóságnak megfelelően - keményebb ábrázolás érvényesült. Érezhető volt a humor álarca alatt is, hogy amikor az "operatőr" mondja: "Mindenki menjen ki, aki nem tartozik ide" - a felvétel sikeréért aggódó ember ez, de aki még nem találta meg a hangot azzal a közösséggel, amelyben tevékenykedik. A játék további részletének leírását elhagyhatjuk. Az eddigiekből is láthatjuk, hogy a népi színjátszás mélysége mutatkozott meg ebben is: az alakított személyek valódi arculatát, jellemét törekedtek jelenlétükben kifejezésre juttatni. Nemcsak ábrázolni, hanem jellemezni is akartak. És ez a döntő a népi színjátszás szempontjából.

A játékos kedv, az emberi játékösztön nagyszerű példáját mutatja Panyola község közössége. Olyan közösségről van itt szó, amelyben még egy évtizeddel ezelőtt is a mindennapi életnek elengedhetetlen, szükségszerű része volt a játék, a játékban való pszichikai kielégülés. Úgy vélem, egyáltalán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a magyar népi színjátékot ebben a közösségben mind a játékanyag, mind az előadó és hagyományozó közösség tekintetében, erejének utolsó felvillanásában megtaláltuk."

Ujváry Zoltán


A televízió bal oldali piros gombjára kattintva tudja elindítani a filmet.


Megosztás: