Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Népi színjátékok



A farsang kezdete

Szatmárban a farsangolás vízkereszttől hamvazószerdáig tartott. A farsang kezdetét január 6-án este sok helyen zajcsinálással, kolomprázással, ostorpattogatással hozták a falu tudomására.

Nagyításhoz kattintson a képre

Érdekes, hogy a farsangkihirdetést az iskolás gyermekek végezték, a farsang berekesztésénél is megjelentek ostoraikkal, kolompjaikkal, ugyanakkor a farsangolásban nem vehettek részt.

Nagyításhoz kattintson a képre

Mint mindenütt, Szatmárban is, a farsang a közösség számára szórakozással teli, vidám, felszabadult légkört teremtett. A legkülönbözőbb, ötletekben gazdag játékok kialakulásában nem kis szerepe volt a farsang szabad szárnyalású szellemének. A farsangi hangulat irányításában elsősorban a legényeké volt a fő szerep.

Nagyításhoz kattintson a képre

A farsang kihirdetésével egyszerre megkezdődött a farsangolásra való felkészülés, a játékok megszervezése és a bemutatása.

«Vissza a lap tetejére»

Medvefarsangoló

Farsang idején, amikor a faluban fonó volt - kedden és csütörtökön -, öltöztek fel a legények medvemaskurásnak.

Nagyításhoz kattintson a képre

Szereplők a medvefarsangos játéknál általában 19-20 év körüli legények voltak. Ketten vagy négyen öltöztek fel medvének, Párokat alkottak. Az egyik alakoskodó hím, a másik nőstény medvének öltözött. A hím medve volt a főlegény, a nőstény a menyasszony.

Nagyításhoz kattintson a képre

A medvemaskarások érkezését a bekéreztető hozta a fonóbeliek tudomására. Az előkészület részben a házban, részben az udvaron, a szalmakazalnál történt. Öten - hatan öltöztettek egy játékost.

Nagyításhoz kattintson a képre

Előszedték a maszkokat, a festéket, ragasztót, és gyors ütemben folyt a munka. A medvék közül az egyik pár álarcot rakott fel, a másik pár arcát bekenték fekete vagy piros festékkel. A suszter mázolta ki őket. Az álarcokat is ő kötötte fel. Kezüket, lábukat, derekukat szalmakötéllel csavarták be.

«Vissza a lap tetejére»

Kecskefarsangoló

Kecskealakoskodás általánosan ismert farsangi játék Szatmárban. Panyolán a kecske pár évvel ezelőtt még megjelent a fonóban. Kecskefarsangosnak 17-18 éves fiúk öltöztek fel. A játék szereplői: a kecske, a kecske gazdája (vezetője), a kísérő, a bekéreztető. A kecskét alakító személy térdére ereszkedett. Hosszú, fekete gubát terítettek rá. A guba két ujja szabadon maradt. Az egyik ujja játék közben az illető hátán fekszik, a másik ujjából a kecske nyakát, fejét alakították ki.

Nagyításhoz kattintson a képre

A játékos a két térdére és a jobb könyökére támaszkodik, bal kezében egy baltát tart, amit a guba előre irányított ujjába helyeztek. A guba ujjába dugott balta a kecske nyakát, és fejét alkotta. Az ujj végét elkötötték, a balta nyakánál a gubára csengőt szorítottak. Így formálódott meg a kecske feje.

Nagyításhoz kattintson a képre

Természetesen a két fül sem hiányzott, amit a leleményes alakoskodók tengeri-csutkából vagy napraforgószárból készítettek. A fejet még szarv is ékesítette, erre a célra egy kos szarva szolgált.

Nagyításhoz kattintson a képre

A kecske farkát lószőrből készült csutak helyettesítette.
A többi szereplő hétköznapi ruhában jelent meg a kecskével. Ez is mutatta, hogy a kecske játékán volt a hangsúly.
A kecskefarsangolók körül csetlő-botló suhancok igen gyakran már előre jelezték a fonóban érkezésüket. A bekéreztető kopogott a szoba ajtaján és belépett.

Bekéreztető: Jó estét kívánok.
Bentiek: Jó estét.
Bekéreztető: Megengednék, hogy szegény vándorlók itt szállást kapjanak?
Bentiek: Tessék!


A bekéreztető kinyitja az ajtót, s a kívül várakozók színre lépnek. A kecske beugrik, közvetlenül utána jön a gazdája s végül a kísérő. A sort a bámészkodó suhancok serege zárja be. A bentiek helyet adnak a jövevényeknek a szoba közepén. A fonók félkör alakban, oldalra húzódnak. A kecske gazdájának ilyeneket mondanak:

- Vigyázzon a kecskére, nehogy kárt csináljon itt!
A kecske gazdája: Az én kecském jó kecske. Nem csinál az semmi kárt, csak nem szabad ingerelni.

A kecske azonban ekkorra már megkezdi tevékenységét. "Legelni" kezd: a fejével, azaz a guba ujjába helyezett baltával a ház földjét veri. Nagyokat mekeg, jeléül annak, hogy jó legelőt talált.

Háziasszony: Ne fald fel a fődet, te kecske!
A kecske gazdája Na, elég volt a legelésből, a földet ne edd meg.

A kecske, amikor hallja a tiltást, döfködi a közelében levőket.

Háziasszony De most már elég volt! Ha nem viselkedik ez a kecske jól, kizavarom!

A kecske bánatosan mekeg, amivel mindenkit nevetésre ingerel.

Kísérő: Én úgy látom, szelíd állat ez, nem rendetlenkedik, csak most nagyon éhes(a lányokra mutat, mintegy azt jelezve, hogy a kecske miért nyugtalankodik).

A kecske gazdája és a kísérő alkudozásba kezd.

A kecske gazdája: Na, pajtás, nem veszed meg a kecskémet? Látod, jó étvágya van.
Kísérő Azt látom, hogy bajt tud csinálni. Mondja el nekem, hogy mikor és hol született? Ad-e tejet, és mennyit ad? Szokott-e fia lenni?
A kecske gazdája: Nem látja, hiszen ez bakkecske.

Ekkor nagy kacagás tört ki. A kecske újra mekegni, ugrálni kezd. Ijesztgeti a lányokat, igyekszik azok szoknyája alá bújni. Van, aki az ágy alá bújik előle. Bíztatják egymást: "Ne félj, nem bánt az!" Mégis felugrálnak előtte. A kisebb gyermekek az alakoskodót valóban kecskének hiszik. Éppen ezért számukra ez az alkalom még nagyobb élményt jelent.
A helyzet még inkább humorossá válik, amikor a kecske gazdája így nyugtatja a lányokat:

- Szelíd jószág ez, ne bántsátok. Csak az anyját keresi.

A kacagás, csilingelés még az utcára is kihallatszik. A leányok találgatják, hogy ki lehet a kecske. A többi szereplő személyéből következtetnek kilétére.
A játék kb. fél óráig tart, s akkor más helyre mennek. A bekéreztető megköszöni a szíves látást, és jó éjszakát kíván. A kecske mekeg, és kiugrik az ajtón. A pitvarban felemelkedik, kellékeire gondosan ügyelve halad a csoport élén. Utoljára abba a fonóba térnek be, ahol valamelyik szereplőnek a kedvese van. Néha másik faluba is átmennek, különösen akkor, ha valamelyikük ottani lány iránt érdeklődik. Az alakoskodás ugyanis lehetővé teszi, hogy a játékosok bármelyik fonóba beléphessenek.

«Vissza a lap tetejére»

Gólyafarsangoló

A szamosszegi gólyafarsangos bemutatására Csóka Mózes elbeszélését tartjuk legszemléletesebbnek. Legénykorában "minden játékban benne volt". Kiváló szervezőként, híres farsangolóként tartották számon. Barátaival így játszotta a gólyafarsangost:


"Egyikünk felöltözött kokasgólyának. Mindig én voltam a kokasgólya.

Nagyításhoz kattintson a képre

Egyszer, amikor gólyások voltunk, Lakatos Pista volt a jércególya. A kéreztető meg Lakatos Laji, ő jött velünk. Minálunk húztuk magunkra a gúnyát, és úgy este nyolc óra felé indultunk el. Mentünk egyik fonóról a másikra. Még Panyolára is átmentünk. Amikor megérkeztünk valahová, mondtam Lajinak: Eridj, jelentsél be bennünket! Mink meg a pitvarban készenlétben vártunk. Már hallottuk is, hogy mondta:

- Van egy pár vendégem, beszabad engedni?

Meglöktem a Pistát, ekkor már nyílott is az ajtó és belibbentünk. Hozzákezdtünk kelepelni, hajongtunk jobbra-ballra. Csipkedtük a lányokat. Azok menekültek előlünk. Egyik-másik csőrünket igyekezett megfogni. Odaszól nekem Laji:

- Te vigyázz, megfogják a csőrödet!

Én meg nagyhírtelen összehúztam magam, s az ágyékomhoz kaptam. Laji meg elkiáltotta magát:

- Nézzétek már, nem is a csőrét félti, hanem a petélőjét!

Sziszegtünk, kelepeltünk. Pistával összeölelkeztünk. Csőrünkkel egymás hátát simogattuk. Azt mondja a Laji!

- Ni, milyen jól esik nekik!

De már ekkor Zsuzsika néni odakiáltott, hogy elég volt a disznólkodásból. A lányok a guzsalyukkal körbefogtak bennünket. Szedtük is a sátorfánkat, usgyé, kifele! A Laji kért bocsánatot az alkalmatlankodásért. De ezt már mi odakint hallgattuk. A Zsuzsika néni csak ennyit mondott: Kész a bocsánat, máskor is jöhettek.
Mikor kijátszottuk magunkat, visszajöttünk hozzánk, lehánytuk a cókmókot, ha még volt idő, benéztünk az ismerős lányokhoz is. Azért szerettünk felöltözni farsangosnak, mert így a fonóban megzavarhattuk a lányokat, bolondságokat csinálhattunk. Csak az olyan tutyi-mutyi fiúk nem öltöztek fel sohase. Fiatalság, bolondság. Alig vártuk, hogy jöjjön a farsang, így jobban teltek a hosszú esték, kivált, ha más faluba is mentünk. Volt úgy, hogy a panyolaiak ide jöttek, mi meg mentünk Panyolára."

«Vissza a lap tetejére»

Egyéb állatalakoskodók

A szatmári állatalakoskodók száma igen nagy. Az ötletek nyomán egy községben is, mint ahogy a fentiekből kitűnik, más és más állatokat személyesítenek meg. Az eddigiek kívül láttunk farsang idején bika-, szarvas-, ökör-, tehén-, disznó-, kutya- stb. alakoskodót.
Panyolán a disznónyájat utánzó farsangolók is megjelentek a fonóban. 1953-ban a Mezővégesi fiúk alakítottak egy csürhét. Ennek a játéknak a résztvevői 14-15 éves suhancok voltak. A nyáj a következő alakoskodókból állt: 1 kondás, 1 kutya, 5 disznó. A kondás rongyos ruhát, kezébe karikás ostort vett. A kutyát alakító személy hátára bőrkabátot erősítettek. A disznók szerepét játszók kifordított rongyos kabátot és esetleg pokrócot is húztak magukra. Fejüket a kabát gallérjával és a kucsmával igyekeztek eltakarni. Kezükben sarat vittek be, amivel a szobában mindent összekentek. Az állatalakoskodók játék közben négykézláb mozogtak. A disznónyáj minden kérezkedés nélkül rontott be a fonóba. Megjelenésük nagy zűrzavart okozott: felborítgatták a vizeskannát, elmázolták a sarat, zavarászták a lányokat. Ekkor a kondás is megérkezett. A pitvarban nagyot cserdített. A kutyát maga előtt engedve berontott a malacok után. A kondás a nyájra uszította a kutyát. A kutya ugatott, üldözte a malacokat, de ő is inkább a lányokat. Amikor mindent összeborogattak, kiszaladtak a fonóból.

«Vissza a lap tetejére»

Csikós- vagy lovasfarsangoló

Farsang idején egyszer-kétszer öltöztek fel a legények csikósfarsangosnak. A csikósfarsangos kiemelkedő helyet foglalt el a farsangi játékok sorában. Szereplői: huszár, kéreztető, 2 csikóslegény, kovácsmester. Felszerelés, öltözet: legfontosabb kellék a "csikó". Egy rossz teknő fenekén nyílást vágtak. A huszáralakoskodó a derekára húzta, és ott megerősítették. A teknő elülső végére egy fából faragott lófejet csapoltak be. Hátulsó végére lószőrfarkat szegeltek. A ló fejét felkantározták, játék közben ezzel irányították a lovat. A teknőt a lófej kivételével lepedővel borították le. A huszár felső teste alkotta a tulajdonképpeni lovas alakját, aki lobogós ujjú inget, piros lajbit, piros sapkát viselt. A dolmányt a nyakba akasztott veres színű mellény helyettesítette. A huszár arcát kipirosították, fekete boksszal (cipőkrém) bajuszt festettek neki. Láttunk olyan megoldást is, amelynél egy szalmával kitömött, és csizmával ellátott nadrágot tettek át a teknőn. Az alakoskodó huszár tulajdonképpen a saját lábain állt, de mégis úgy tűnt, mintha a lovat nyergelné, s az ő lába lenne a kengyelben.

Nagyításhoz kattintson a képre

A ló nyakára csengőt akasztottak. A csikóslegények bő gatyát, sarkantyús csizmát, lobogós ujjú inget és fekete mellényt viseltek. Arcukat bepirosították, boksszal fekete bajuszt festettek. Fejükön pörge kalap, nemzetiszín szalaggal, árvalányhajjal díszítve. Kezükben fokos. A csoporthoz tartozó kovácson kék munkaruha. Fején micisapka (svájcisapka). Arcát bekormozták. Kovácsüllőnek szolgáló alkalmatosságot, kalapácsot, harapófogót és patkót vitt magával. A kéreztető, aki hétköznapi ruhában volt, perselyt vitt.
Nagyításhoz kattintson a képre


A csikót "lovagló" huszárjával együtt, a kantárszárat jobbról és balról tartó csikóslegyének vezették be a fonóba. Mielőtt belépnének, a kéreztető köszöntötte a bentieket, és perselyét az asztalra tette, bejelentette a vendégeket.

Nagyításhoz kattintson a képre

A csikósfarsangossal kapcsolatban adatközlőink elmondották, hogy szervezték meg 1952-ben a játékot. Nagy Bélának, a játék szervezőjének a szavait idézzük.

"A csikósfarsangost én vezettem ezen a télen. Nábrádról hoztam át, de átalakítva adtuk elő. Varga Ernőkénél öltöztünk fel. A csikóshoz szükséges felszerelést én szedtem össze. A huszár előkészítésével Varga Ernő apja is segített. Segítettek a környékbeli fiúk mind, azt, amit tudtak. A rigmusokat én csináltam. Elindulás előtt próbákat tartottunk Vargáéknál. Az előkészület este fél 7 körül kezdődött. A csikóval van a legtöbb baj, a kötés meglazul, vagy elszakad. A teknőt is nehéz tartani a huszárnak. Útközben a kísérők segítettek, ha volt valami hiba. Éjfélig jártuk a fonókat. Utána visszamentünk Vargáékhoz. Ott vetkőztünk le. Néha iszogattunk is."

«Vissza a lap tetejére»

Halottas farsangoló

Szereplői: pap, kántor, "halott", a halott felesége, 3-4 siratóasszony, 2 gyermek, a halott fiai, sírásók, harangozó. Kizárólag férfiak játszották. Öltözetük, felszerelésük: a pap földig érő fekete női ruhát, fején papírból készült sapkát viselt. Ruhájával a katolikus papi öltözetet igyekezett utánozni. Kezében nagy könyvet tartott. A kántor ünneplő öltözetben volt. Kezében "imakönyvet" fog. A sirató alakoskodók fekete női ruhában veszik körül a halottat, fejükre fekete kendőt kötöttek. Kezükben zsebkendő, amivel arcukat takarják el siratás közben.

Nagyításhoz kattintson a képre

A harangozó, a sírásók, a gyermekek köznapi öltözetben. A sírásók kezében kapa és ásó, a harangozónál pedig kolomp volt. A halottat egy kitömött szalmabáb helyettesítette. Rossz nadrágot és kabátot szalmával tömtek ki, madzaggal összeerősítették. Csizmát húztak a nadrág száraira. A fejet rongyból varrták össze, és szalmával szintén kitömték. A fejet a törzshöz varrták. A nyakrészt ronggyal becsavarták. A nadrág nyílásához egy krumplira erősített kukoricacsutkát vagy sárgarépát erősítettek.

A harangozó kéreztette be a fonóba a halottas menetet. A halottat a sírásók vitték egy sargolyán. A sírásók után ment a halott felesége és gyermekei. Őket követte a pap, a kántor, és a siratóasszonyok.

Nagyításhoz kattintson a képre

A sírásók a szoba közepére helyezték a halottat. A sírásók és a harangozó kimentek a pitvarba. A halott egyik oldalánál a hozzátartozók álltak. Velük szemben pedig a siratóasszonyok. A pap és a kántor a halott fejénél helyezkedett el. A temetés azzal kezdődött, hogy a halott hozzátartozói ráborultak a tetemre, a siratók pedig hangosan jajgattak. A pap és a kántor megkezdte a szertartást.

Nagyításhoz kattintson a képre


«Vissza a lap tetejére»

Lakodalmas farsangoló

A lakodalmas játék a dramatizálás és színszerűség szempontjából fölötte áll az eddig leírt farsangolóknak. Külön megvizsgáltak Panyolán egy lakodalmas játékot, amelyet 1951 farsangján adtak elő.
A lakodalmas farsangoló komoly szervezést, nagy felkészülést igényelt. Színszerűsége és hosszabb versbetétei miatt a bemutatást többszöri próba előzte meg. A megfelelő szereplők kiválasztása az előzetes próbákon és megbeszéléseken történt. Mindenki tudta, hogy melyik szerep való neki. Ha valakinek nem jól ment a játék, szerepét megcserélte. Ezért nem haragudott meg senki. A próbákat Varga Istvánéknál tartották. Szabó Gusztáv irányította a próbákat, fiatalabb korában őmaga is játszott lakodalmas játékban. A játék minden mozzanatát többször is elpróbálták, hogy kifogástalan legyen. A szereplők hallgattak az idősebbekre, akik valamikor mind szereplői voltak ennek a játéknak. 1951-ben a következőképpen alakult a szereplők csoportja:


Pap:Simon Károly22 éves
Jegyző:Kóta Miklós22 éves
Vőlegény:Varga István20 éves
Menyasszony:Piros Lajos21 éves
I. násznagy:Katona Mihály21 éves
II. násznagy:Szabó Endre21 éves
I. nyoszolyólány:Máté Zoltán20 éves
II. nyoszolyólány:Lőrincz Sándor19 éves
I. vőfély:Fekete Miklós22 éves
II. vőfély:Baksai András22 éves

A csoportot kiegészítette még egy alkalmilag verbuvált muzsikusbanda. Öltözetük, felszerelésük: A pap két fekete szoknyát húzott magára. Az egyik az alsótestét, a másik a felsőtestét takarta. Papírból készítettek részére fekete sapkát. Öltözetével a katolikus papot utánozta. Szakállt is viselt, hogy megjelenése méltóságteljesebb legyen. A játék során kezében egy nagy könyvet tartott. A jegyző sárga bőrkabátot húzott magára, és tenyérnyi széles piros szalagot kötött át a vállán. Fején fekete kalap volt, amelyet nemzetiszínű pántlika díszített. Bajuszt és pakompartot festettek neki boksszal. Könyvet tartott a hóna alatt, amelybe ceruzát helyezett. A vőlegény fekete ünneplő ruhában jelent meg. Csokornyakkendőt kötött, a mellére mirtuszt tűzött, az ujjára gyűrűt húzott. A menyasszony fehér esküvői ruhában, kezén fehér kesztyűvel lépegetett a vőlegény oldalán. Egyik kezével belekarolt a vőlegénybe, a másik kezével menyasszonyi csokrot szorongott. Arcát pirosra festette. Mint a vőlegénynek, neki is gyűrű volt az ujján. A násznagyok kb. 60 évesnek látszó alakok voltak. Bajuszosan, tajtékpipával a szájukban jelentek meg. Karjukon görbe botot tartottak. A vőfélyek közül az egyik (I. vőfély) játszotta a kéreztető szerepét. Ennek a kezében csikófejes cifra bot, a másiknál fokos van. A boton ill. a fokoson zsebkendők és szalagok csüngöttek. Ünneplőruhájuk felső zsebéhez díszzsebkendőt tűztek. A nyoszolyóleányok kifestve és ékszerekkel (nyaklánc, brosstű stb.) felcicomázva lépkednek a menyasszony nyomában. Szatyrot akasztanak a karjukba, amelyben poharak, kancsók és tésztástányérok vannak. A pálinkásbutykos sem hiányzott belőle, hogy alkalomadtán ihasson a násznép.

«Vissza a lap tetejére»

Betyárfarsangoló

Panyolán az 1950-es években még játszották a betyárfarsangolót. Panyolán nemcsak a fonóban, hanem a farsangtól függetlenül nagy ünnep alkalmával (pl. karácsony) színpadon, nagyközönség előtt adták elő a betyárfarsangost.

Nagyításhoz kattintson a képre

Szereplők: kocsmáros, Sári, a kocsmáros felesége és leányuk, Panni, 3 betyár, 2 csendőr, 2 kereskedő, éjjeliőr, kéreztető.

Öltözetük, kellékeik.
A kocsmárost megszemélyesítő legény 40 év körüli embernek maszkírozott figura. Hosszú fekete kabátot viselt. Hátán rongyból készült púp látható. Szakálla és bajusza kenderkocból készült. A szakállt és bajuszt vagy odaragasztották a játékos arcárhoz, vagy dróttal a játékos füléhez akasztják. Fején ócska kalap, amely mellé tollseprűt tűztek. Zsebéből hosszú tajtékpipa lóg ki, amit játék közben a szájába dugdos. Kezében szatyor vagy kosár van, abban viszi a borméréshez szükséges kellékeket.
Sári 30 év körüli asszony. A csaplárosné szerepét alakította. Pirospettyes ruhában, szakadozott köténnyel jelent meg. Panni 18 év körüli leánynak látszik. A vidéki kisasszonyok öltözetét utánozta: fehér ruhában, hosszú kabátban volt, ujjain gyűrűk csillognak, kezén kesztyűt hord. Kalap díszíti a fejét, szürke fátyol takarja el az arcát, amelyet pirosra kifestenek és bepúdereznek. A mellrészt ronggyal tömték ki. Retikül lógott a karján.
A betyárok bő gatyában, sarkantyús csizmában, lobogós ujjú ingben léptek színre. Fejükön darutollas kalap nemzetiszínű szalaggal. Bocskai zsinóros mellényt hordtak. Derekukon pettyes kendő díszelegett, kezükben pedig fokost tartottak.

Nagyításhoz kattintson a képre

Az I. betyárt főbetyárnak hívták. Rangját a mellén alulról felfelé húzott széles piros szalag mutatta. A III. betyárnak a kezében persely volt. Ebbe gyűjtötte össze a fonóbeliek pénzadományát.
A csendőrök régi csendőr egyenruhába öltöztek.

Nagyításhoz kattintson a képre

Az éjjeliőr hosszú gubát vett magára, amelyet a derekán kötéllel kötött meg. Kenderből készített szakálla és a bajusza volt. Kifordított kucsma fedte a fejét. Kezében hosszú botot fog, derekán egy övbe dugott kürt volt látható.

«Vissza a lap tetejére»

Koldus-jelenet

Két koldusnak öltözött legény jelenetét örökítjük meg elsőként. Az egyik legény rossz férfiruhába öltözött, bajuszt és szakállt ragaszott magának. Fején rossz kalap. Járás közben sántít. A másik legény rossz női ruhát vett magára. A fejkendőt mélyen az arcára húzta, hogy ne ismerjék fel.

Nagyításhoz kattintson a képre

Nagyításhoz kattintson a képre

Karjára kosarat akasztott, abba rakta a kapott élelmet. Ő vezette be a férjét, a sánta koldust.
Miután beléptek a fonóba, a koldus öreges, reszkető hangon a "Feljött a holdvilág a magos egekre" kezdetű dalt énekelte. Ezután a koldus felesége tartja a kosarát, és várja az adományt. A fonóbeliek hamut vagy szöszt dobáltak bele. Pár pillanat múlva a koldusok énekelve hagyták el a fonót:

Kisangyalom ha meguntál szeretni,
Szabad néked más szeretőt keresni.
Válassz szőkét, válassz barnát, nem bánom,
Sohse törődj a szívemmel, hadd fájjon.


Megosztás: