Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Hírek

Kecskeméti vendégek érkeztek a Panyolai Református Egyházközségbe.

Írta: Marica, 2013. május 16.
Itt Panyolán, ezen a kicsiny három folyó torkolatában található szatmári falucskában élve öröm volt számomra, hogy egy fiatalember innen elkerülve egy nagyvárosba elhivatottságra, családra, barátokra találva úgy gondolta, meg kell mutatnia az ottani a kedves embereknek, honnan is származik ő.
 
Kecskemétről érkeztek a kedves vendégek: öt lelkipásztor, a karmester, az énekkar, a kántor és még néhányan gyerekekkel együtt. Az utazás Debrecentől kicsit kalandosnak mondható.  A technika csodája sötét éjszakába barangolásra kényszerítette a vendégeket, de kis csúszással, szerencsésen megérkeztek. A szállások a helyi vendégházakba és a számukra szívesen ajtót nyitó, vendégszerető emberek otthonaikban voltak. Mindenki kényelmesen elhelyezkedett és hosszabb-rövidebb, melegszívű bemutatkozás, ismerkedés a háziakkal fejezet következett. Én egy gyönyörű szavalatot hallhattam a házi süti és az „Isten Hozott” pálinkáért cserébe. Panyolán, a pálinka szülőfalujában, az a mondás, ha az első tíz percben nem kínál meg a házigazda, nem vagy szívesen látott vendég. Semmiképpen nem szerettem volna, ha az ide érkezők valami effélét éreznének. Ady verse gyönyörű szavalattal cserébe éreztette velem, hogy minden rendben lesz ezen a hétvégén. A vendéglátást próbáltuk úgy rendezni, ahogy azt faluhelyen szokás (a szállásadók kiforgatták házaikat kívül, belül, hogy aztán a vendégek számára újra szépen mindent visszarendezzenek). A vendéglátással kapcsolatban persze, hogy izgultunk, hogy nehogy szégyent valljunk. A vendégek minden étkezés előtt ízelítőt adtak abból, hogy hogyan is énekel egy összeszokott csapat. A dal, ének, mely kifejez minden érzelmet, mesél történelmet, mindig megállásra, figyelemre késztető, megnyugtató és egyszerűen gyönyörű. Főleg így több szólamban, ahogyan a kecskeméti kórus csak úgy reggeli előtt énekel. Persze a szavalat sem maradhatott el. Csendben figyelsz a szavára, csendben figyelsz a bársonyos hangra, mintha a Szamos partján ülnél, figyeled a víz folyását, beszívod a természet illatát, és hallgatod a madarak dallamát.
 
Napközben kirándultak a vendégek a szatmári és a beregi részen. Kis ízelítőt véve eldugott rejtett kis kincsének az itt élőknek. Nekünk, az itt élő embereknek a csend, a nyugalom, biztonság, a falusi friss levegő, a minket körülvevő folyók mind megszokott és természetes. Ezt a kis csodát az ország észak-keleti szegletében nehéz megmutatni egy nap alatt. A rendezett kis falvakat, a nagy költőink szülőfaluit, emlékműveit. A gyönyörű vízimalmot Túristvándiban, a kopjafás temetőt Szatmárcsekén, kicsiny kis templomot a beregi részen, Tákos és Csaroda. Ó, és persze Panyola híres Elixírét készítő főzőmesterek tanyáját az Öreg- Túr partján. 
 
Próbáltak a vendégek a templomban. Én úgy mondanám megolajozták a tudásukat. Vacsora után Kocsonya Úr házasságát nézhették meg a Szamos parti- nyugdíjas klub előadásában. A mi kis helyi kincsünk ez a klub. Nagyművészek ők, természet adta tehetséggel, víg kedéllyel, szép dallammal. Remélem a vendégek is így érezték. Még a gyerekek is igen nagy érdeklődéssel követték a vicces történetet. Talán sikerült valamit megmutatni abból, amit Komádi Róbert, nagytiszteletű úr, falunk szülötte szeretett volna átadni, éreztetni a vele érkezőkkel. 
 
Vasárnap történt ám a csoda. Az istentisztelet és a hangverseny a templomban. Templomunk harangja hívogató szavára sokan összegyűltünk. Jó érzés volt látni, hogy milyen sokan vagyunk. Hat tiszteletes, a karmester az énekkar, a kántor, Olcsvaapáti-, és a helyi gyülekezet és még néhányan. Izgalommal töltött el mindenkit, hogy Komádi Róbert, nagytiszteletű úr fog prédikálni. Az idősek emlékezetében biztosan lepereg az ő gyerekkora. Felmerül a kérdés, csak tegeződhetünk még? Ő úgyis Komádi Robi marad nekünk Panyolán. Ó és gondolták sokan csak megismerjük talán. És igen. Magán hordozza ő a családi vonásait. Olyan ő, mint régen volt, csak egy kicsit megemberesedett, mondhatnánk itt faluhelyen.
 
Megérett férfiként, családapaként, elhivatottként hirdette az igét. Megtalálta talentumát. Megérintett a prédikációja. Jó volt őt hallgatni és talán az a legszebb benne, hogy ő is panyolai. Mert ki itt élt, annak ez a szó, mely átmelegíti az ember szívét egy fogalom, mely annyi mindent rejt. És kérem szépen aztán ő köszönetet mondott az édesanyjának és kedves családjának. Sokan törülgettük a szemeinket édesanyák, mert tudjuk milyen jó érzés így hallani gyermekünk szavát. És nem csak az anyukája, mi mindnyájan nagyon büszkék vagyunk rá. Köszönjük, hogy hallhattuk prédikációját. 
 
Na és kérem a kántor, aki játszott az orgonán. Azt mondta ő, olyan érzés a templomba belépni, mintha Bécsben járna. Kérem, szépen örülhetnek a bécsiek, hogy hozzánk hasonló templomuk lehet. A darab, amit játszott maga a csoda. Beleremeg az ember lelke, milyen ügyes fiatalember. Ült a sorok között egy apa, az ő kedves édesapja. Büszke lehet a fiára, a billentyűk sokasága, az orgona sípjának zúgása szólaltatja Bach kottájáról darabját.  Köszönjük és gratulálunk neki. 
 
A versekért nem csak az írókat dicsérjük. Mit ér egy verses kötet, ha csak a polcon hever? Elszavalva, éreztetve, átélve elmondani, mit költője akart. Ajándékba kaptunk párat, köszönet hát érte. A hangverseny, amit hallhattunk csodálatos, hiszem, hogy csak töredéket kaptunk a tudásukból. A karmester, aki összefogja a csapatot, ezt a többszólamú madárhangot vezényel és dallam dallamot követ, és mindenki gyönyörködhet. Mezzo, szoprán, alt minden szólam más, de együtt ők szépen szólnak és mi mind ettől lettünk gazdagabbak. Köszönjük!
 
A hölgy, aki a karban énekelt, mint nyáron a pacsirta a mező közepén, jó hallgatni az ő gyönyörű énekét betölti az egész eget és azt érzed boldog vagy és semmi baj nem érhet. Fuvola kíséretében éneket tanult a gyülekezet, még névnapot is köszöntöttünk, lelkipásztorunk, Tisza Tibor és a karmester úr személyében. Eszti néni szavalata az ajándék a csekélység mellé. 
 
Lelkipásztorok mivel többen is voltak szolgáltak pár igével köszöntéssel. Lelkiekben gazdagabbak lettünk, kik itt voltunk és hallhattuk őket. Megtapasztalhattuk milyen magasztos érzés az, ha összeköt a hit, a reménység és a szeretet.
 
A gőzölgő falusi tyúkhúsleves, híres szatmári töltött káposzta és a sokféle házi süti elfogyasztása után, melegszívű búcsúzkodással útnak indult a kecskeméti vendégsereg. Öröm volt számomra ilyen barátságos, szeretetre méltó emberekkel megismerkedni és egy hétvégét együtttölteni. Megnyugvás lehet számunkra itt Panyolán, hogy a mi Komádi Robinkat ilyen emberek veszik körül. Köszönjük, hogy látogatásukkal megtiszteltek minket. 
 
A háttérmunkáról ígérem rövidebb leszek. A kedvenc példálózásom a svájci legdrágább óra. Egy csodálatos darab, fontos, pontos és precíz. Van, ugye ami látszik, ó milyen szép. Valaki az értékes óránk kicsiny felhúzója, mi e gépezetet beállítja és elindítja. Vannak ugye a mutatók. Egyik gyorsan szalad, a másik lassabban jár és van, amelyik alig mozog, mégis az órát az mutatja. Voltak, kik betöltötték a főhenger szerepét. A nagyobb hengerek a nyugdíjas klub lelkes tagjai legyenek, akik mindig mindenhol sokat tesznek és én előre tudtam, hogy minden fáradtságot feledve, ők úgyis szerepelnek. Köszönet nekik érte! Vannak egy órán belül pici rugók, és hengerek, melyet nagyítóval látni is alig lehet. Legyenek ők azok az emberek, kik munkájukkal igen sokat segítettek. Ki anyagi javakkal, finom süteményekkel, nagyobb vagy kisebb tettekkel, hogy minden milyen jól haladt, senkitől sem kellett kérni, mindenki önszántából meleg szívvel, szeretettel akart valamit tenni. 
 
Volt ki röstelkedett, hogy milyen ő keveset segített. De tudjuk jól, ha egy ilyen pontos óra rúgója túlfeszül, vagy a nagyítóval alig látható piciny csavarja meglazul, elromlik az óra és hiába van neki mutatója, semmit sem ér.  Minden alkatrész nagyon fontos, hogy az idő legyen mindig pontos. 
 
Van ugye az órás, ki az órát karbantartja, vagy valaki, aki egy szép dobozba pihenni rakja. Legyenek ők azok az emberek, kik a héttérből a segítségben lévőket otthon helyettesítették, a társak, kik a gyerekre vigyáztak, pótolták a párjukat a hétvégi munkában. Úgy érzem, a dicséret őket is illeti, köszönet hát érte nekik.
 
Ui.:
Tudom én, hogy a mosónők korán halnak, de kérem szépen, én csak a háttérben, egy nagyítóval alig látható, csöppnyi csavarként, mindent átélve, csendben mosogattam.
 
Így gondolom én ezt Panyoláról, Marica.
Megosztás:

További híreink:
« Vissza